Náufrago_Esopo

Ἀνὴρ ναυαγός. Ἀνὴρ πλούσιος Ἀθηναῖος μεθ’ ἑτέρων τινῶν ἔπλει. Καὶ δὴ χειμῶνος σφοδροῦ γενομένου καὶ τῆς νηὸς περιτραπείσης, οἱ μὲν λοιποὶ πάντες διενήχοντο, ὁ δὲ Ἀθηναῖος παρ’ ἕκαστα τὴν Ἀθηνᾶν ἐπικαλούμενος μυρία ἐπηγγέλλετο, εἰ περισωθείη. Εἷς δέ τις τῶν συννεναυαγηκότων παρανηχόμενος ἔφη πρὸς αὐτόν· Σὺν Ἀθηνᾷ καὶ σὺ χεῖρα κινεῖ. Ἀτὰρ οὖν καὶ ἡμᾶς μετὰ […]

Náufrago_Esopo Ler máis »

A gata e Afrodita

Γαλῆ καὶ Ἀφροδίτη.      Γαλῆ ἐρασθεῖσα νεανίσκου εὐπρέπους ηὔξατο τῇ Ἀφροδίτῃ ὅπως αὐτὴν μεταμορφώσῃ εἰς γυναῖκά. Καὶ ἡ θεὸς ἐλεήσασα αὐτῆς τὸ πάθος μετετύπωσεν αὐτὴν εἰς κόρην εὐειδῆ, καὶ οὕτως ὁ νεανίσκος θεασάμενος αὐτὴν καὶ ἐρασθεὶς οἴκαδε ὡς ἑαυτὸν ἀπήγαγε. Καθημένων δὲ αὐτῶν ἐν τῷ θαλάμῳ, ἡ Ἀφροδίτη γνῶναι βουλομένη εἰ μεταβαλοῦσα τὸ σῶμα ἡ γαλῆ καὶ

A gata e Afrodita Ler máis »

Poema de Manuel Vargas

“ANTES de preocuparte por tener un buen corazón preocúpate por tener bien las tripas para agarrarle el gusto de dejar todo atrás en la lejanía de las camas desarregladas de las ventanas cerradas de los teléfonos que nunca suenan de los cobertizos donde mueren las fotografías sin que nos quede de otra más que aceptar

Poema de Manuel Vargas Ler máis »

RIMA IV (Bécquer)

No digáis que, agotado su tesoro, de asuntos falta, enmudeció la lira; podrá no haber poetas; pero siempre habrá poesía. Mientras las ondas de la luz al beso palpiten encendidas, mientras el sol las desgarradas nubes de fuego y oro vista, mientras el aire en su regazo lleve perfumes y armonías, mientras haya en el

RIMA IV (Bécquer) Ler máis »

Semónides

       Semónides de Samos (ou de Amorgos)  (ss VII – VI a.C.) era natural de Samos, pero o seu nome adoita relacionarse coa illa de Amorgos porque dirixiu alí unha colonia dende a súa illa natal. Aínda que parace que era Contemporáneo de Arquíloco, VII a.C., a súa poesía é ben distinta, tinxida

Semónides Ler máis »

(εἰς Ἀφροδίτην)

HIMNO A AFRODITA Texto Grego Análise de formas eólicas Tradución ποικιλόθρον’ ἀθανάτ Ἀφρόδιτα, παῖ Δίος δολόπλοκε, λίσσομαί σε, μή μ’ ἄσαισι μηδ’ ὀνίαισι δάμνα, πότνια, θῦμον, Δίος: recesión do acento. xón-át. Διός. ἀσαισι: dat. pl.eólico de ἄσᾱ. ὀνίαισι dat. pl. eólico de ἀνίη. δάμνα: imper. 2ª singde δάμναμι . θῦμον = θυμόν.αἴ por εἴ Inmortal

(εἰς Ἀφροδίτην) Ler máis »

Primeiro texto de autoaxuda? (Arquíloco de Paros)

θυμέ, θύμ᾽ ἀμηχάνοισι κήδεσιν κυκώμενε, ἄνα δέ, δυσμενέων δ᾽ ἀλέξευ προσβαλὼν ἐναντίον στέρνον, ἐν δοκοῖσιν ἐχθρῶν πλησίον κατασταθείς ἀσφαλέως· καὶ μήτε νικῶν ἀμφαδὴν ἀγάλλεο μηδὲ νικηθεὶς ἐν οἴκῳ καταπεσὼν ὀδύρεο. ἀλλὰ χαρτοῖσίν τε χαῖρε καὶ κακοῖσιν ἀσχάλα μὴ λίην· γίνωσκε δ᾽ οἷος ῥυσμὸς ἀνθρώπους ἔχει . . . . . . . . . .

Primeiro texto de autoaxuda? (Arquíloco de Paros) Ler máis »

O paso do Tempo (Nietzsche)

Por que parece que o tempo bole coa idade?      «Moitos morren demasiado tarde, e algúns morren demasiado pronto. Aínda soa estraña esta doutrina: «Morre a tempo!» Morrer a tempo: iso é o que *Zaratustra ensina. En verdade, quen non vive nunca a tempo, como vai morrer a tempo? Ogallá non nacese xamais! Todos dan

O paso do Tempo (Nietzsche) Ler máis »